Szerkesztette: Pató Mária
A kötet előkészítésében és összeállításában
közreműködött: Kriston Vízi József

Még mielőtt részt vettem volna az október eleji múzeumpedagógiai évnyitón, már volt szerencsém kezembe venni ezt a kiadványt, melyet a külcsín és a belbecs alapján egyaránt jelentősnek tartottam. Aztán a Szépművészeti Múzeumban rendezett említett rendezvényen az Oktatási és Kulturális Minisztérium főosztályvezetője, dr. Vígh Annamária is e kötet bemutatásával kezdte felszólalását, hosszan idézve a könyv beköszöntőjéből. Számomra azért olyan örömteli ez a momentum, mert szakma és fenntartó ritkán örül mostanában egyszerre a múzeumok világában. Ráadásul az öröm forrása is ugyanazon okra vezethető vissza: már megint kiderült, hogy rengeteg lelkes, kreatív és megújulásra képes közművelődési szakember dolgozik a múzeumokban, akik egyedül is tudnak csodát csinálni, de az összefoggással és az intézmények fenntartóinak támogatásával sokkal hatékonyabb munkára képesek.

Ez a kötet arra vállakozott, hogy a TIMPNET Műhely (tiszántúli múzeumok programszervező hálózata) által szervezett közművelődési találkozókon elhangzott előadások anyagából válogat, s ezáltal egy gazdag csokrot nyújt át az olvasónak jó ötletekből, hasznos tapasztalatokból és követendő példákból. Mint ahogy már önmagában az is követendő példa, ahogyan az észak-alföldi és az észak-magyarországi régiók területén működő 6 megyei múzeumi szervezet közönségkapcsolati és múzeumpedagógiai munkatársainak kezdeményezésére egy közösség alakult ki, mely együtt keresi a válaszokat a jelen kihívásaira (azóta már a Dél-Alföld múzeumaival is kiegészülve).

A nagyon ötletes, de egyszerű borító már első látásra megfog. A rövid, tömör cím minden szava, továbbá a képi világ is sugallja: a kötet együttgondolkodásra hív bennünket a hagyományok, a múzeumok jelenéről, jövőjéről. Ma már senki nem mehet el a tény mellett (még ha sokan igyekeznek is megfeledkezni róla a múzeumi szakmában), a múzeumok szerepe változóban van. "A múzeumok nem az ott dolgozó emberek kényelméért vannak, hanem a kulturális örökségünk védelméért és a nagyközönségért. Az elefántcsonttornyokat felváltják a szolgáltató múzeumok, mert akkor töltik be azt a hivatást, ami elé a XXI. század állította őket" - olvashatjuk dr. Horváth László megyei múzeumigazgató szavait a könyv bevezetőjében. Azt utóbbi évek szakmai fórumain egyre többször hangzik el ez a megállapítás, gyakran a következő jelzőket, mint a múzeum számára elérendő célt hangoztatva: szórakosztató, élményszerű, látogatóbarát. Dr. Horváth László (és az egész könyv, tehát a közművelődési szakma) sem hagy kétséget affelől, hogy egyetért ezzel a céllal.

A következő tanulmányban Kriston Vízi József (a TIMPNET Műhely és valószínűleg sok egyéb szervezet "motorja") azt az utat mutatja be, amelyet ez a földrajzi alapon szerveződött lelkes közösség bejárt. Precízen dokumentálja a kezdő lépéseket, a megfogalmazott célokat, a szakmai összejövetelek történéseit, eredményeit. Aki elolvassa ezt az írást, egyet kell értsen a szerzővel, aki így fogalmaz: "Aki megismerte az elmúlt időszak során munkánkat és szándékainkat, az meggyőződhetett arról is, hogy nem öncélú témákat s nem örökzöld, immár valóban sehová sem vezető múzeumi sirámokat felvonultató munkanapokat tartottunk, sőt néha zsúfolt programmal és túlfűtött igyekezettel próbáltuk megtalálni vagy megadni évtizedes problémák nyitják". Kívánok továbbra is ilyen lekesedést ehhez a munkához!

A következő blokkban a múzeumok térségben betöltött szerepéről, a különböző fenntartási lehetőségekről, az igen változatos képet mutató intézményi formákról és több tanulmányban a tájházakról olvashatunk. Mellesleg egy országjáráson is résztvehetünk, megismerkedve így számos kiállítóhellyel határon innen és túl.

Kurta Mihály írása egy újabb megközelítési lehetőséget vázol fel előttünk, a múzeumandragógia tudományába vezet be bennünket. A szerző felhívja a figyelmet a múzeumpedagógia jelentősége mellett az andragógia (felnőttnevelés) és a gerontagógia (időskori nevelés) fontosságára is a múzeumi munkában.

Az írások utolsó csoportja reprezentálja leginkább az egész kötetre jellemző sokszínűséget. Mindenki kedvére válogathat azokból a megvalósult és működő közművelődési és múzeumpedagógiai programokból, amelyeket a szerzők elénk tárnak. Bátran ajánlom mindenkinek (szakmabelieknek, turistáknak, pedagógusoknak egyaránt), hogy lapozza fel ezeket az oldalakat, és biztos vagyok benne, hogy talál magának követendő példákat, jó ötleteket, programlehetőségeket. A paletta nagyon széles, legyen szó irodalomról, történelemről, képzőművészetről egyaránt, szinte ahány múzeum, annyi kísérletező műhely, annyi megoldás. Ezek a lehetőségek egyaránt szólnak diákoknak, felnőtteknek, családoknak, és nagy örömmel olvastam B. Pinczés Orsolya sorait, aki a fogyatékosoknak kínált programokat veszi számba a debreceni Déri Múzeumban.

Találtam azonban egy másik közös vonást is ezekben a beszámolókban: befejezésként mindenki a jövőről, a tervekről beszél, de nem a vágyak és álmok világáról, hanem a megvalósult programok továbbfejlesztéséről, kibővítéséről.

A kötetben talált számtalan színes fotó gazdagon illusztrálja ezt a sokszínű világot, az országunk, a szakmánk változatosságát és nem utolsósorban azt a jó hangulatot, amit a jó emberi kapcsolatok teremtenek ezekben a közösségekben.

Pató Ágnes (1974),
közművelődési szakember
Budapest, HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum



Megjelenési adatok:
Nyíregyháza–Szolnok: J-Nk-Sz MMI, 2007. 138 p.

Megrendelhető:
Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága, 5000 Szolnok, Kossuth tér 4. Ár: 1.000 Ft


 <<vissza